Köszönöm, köszönjük!

Ez az érzés vezérelt akkor is, amikor az idei anyák napi ajándékok tervezésének nekikezdtem pár héttel ezelőtt. Olyan ékszerben gondolkoztam, ami

• akkor is szép, ha a csomagolásában marad
  
• személyes, ám magán viseli a stílusjegyeimet
  
• az idősebbek is viselhetik, azaz visszafogottabb és nem speciális, pl. fülbevaló (a lyuk miatt) vagy gyűrű (a méretek miatt), ezért döntöttem végül a bross mellett
  
• segít áthidalni a koronavírus miatti távolságot és a nagyikat, dédiket is közelebb hozza az unokájukhoz.

Mivel tavaly viszonylag év végén szültem, így azt terveztük, hogy tavasszal találkoznak először a dédszülők az unokájukkal - télen nem szerettük volna se a babát, se az idősebb rokonainkat kitenni egy hosszú és fárasztó utazásnak. Azonban a veszélyhelyzet miatt nem csak ezt a programot, hanem a pár havonta esedékes nagyszülői látogatást is elhalasztottuk bizonytalan ideig. Ezek miatt nagyon szerettem volna olyan ékszereket tervezni anyák napjára, ami által egy kicsit mégis ott lehetünk most is a szeretteinkkel és kifejezhetem nekik azt a mérhetetlen hálát, hogy most is, még mindig itt vannak nekünk.

Az alap lézervágott fa, erre kerültek UV nyomtatással a virágok. A levelekhez a kőszegi nemezgyár, a Multifelt Factory tavaszi rét színű gyapjú-viszkóz filcét használtam, ezeket kézzel varrtam fel a fa alapra. A szirmokat a kezeink adták: a kéket a férjem családjának készítettük, a pirosat az én családomnak, a rózsaszínt, ami pedig csak a gyermekünk kezeiből áll bevallom őszintén magamnak készítettem! :) Amikor megszületett nagyon szerettem volna kézlenyomatot csinálni neki és felhasználni azt a majdani babaalbumba, de aztán ez sajnos idő híján elmaradt. Ezzel a megoldással viszont eltehetem emlékbe a kész darabot, vagy akár viselhetem is azt az hátizsákomon, itabagemen.

A brossokat két ponton úgynevezett pin kapcsokkal lehet a ruhához rögzíteni, így biztosan tartanak és nem mozdulnak majd el viselés közben sem. A csomagoláshoz a megszokottól eltérűen ezt az újrahasznosított alapanyagból készült cellkartont választottam, mert a szemcsézettsége szerintem remek kontrasztot alkot az elkészült darabokkal. A "fű" alapja a kicsi kezének körvonalaiból áll össze - mondtam is neki, hogy remélhetőleg ezzel a lépéssel ő maga kezeskedik majd az ajándékok sikeréért. :)

S hogy miért fektettem bele ennyi időt ebbe az egészbe? Azzal, hogy a férjemmel beléptünk abba a kívülről ismeretlen klubba, amit úgy hívnak, hogy szülők, még jobban átértékelődnek szüleink, nagyszüleink, majdan volt dédszüleink erőfeszítései irányunkban. Bízom abban, hogy bár a gyermekünk most még nem érti, hogy anya miért rajzolja körbe a kezét, majd mutatja meg neki az ajándékokat, amiket készített, idővel ő is szeretettel és hálával fordul majd azok felé, akik végigkísérték őt a felnőtté válás útján - anyák napján is, és az év összes többi napján is. 

Borzasztóan szerencsésnek tartom magam, mert a rengeteg családi segítségem két fantasztikus, hozzám közel álló nagynénivel is kiegészül: anyukám testvérével, a keresztanyukámmal, valamint apukám unokatestvérével. Idén, és az összes elkövetkezendő anyák napján őket is felköszöntöttem, mert a mindentudó és szuper édesanyám mellett mindketten különleges anyafigurák számomra és szeretném, ha ezt ők is tudnák! ♥

Köszönöm, hogy itt vagytok!